Nem, természetesen nem ütős, hanem billentyűs… Meg vonós… J De a szóviccet félretéve, remélem, még sok előadását láthatjuk a Vadon NŐ – Malek Andrea és kortársai című darabnak, melynek fülbemászó dallamait és sorait hallgatva először csak ez a gondolat fogalmazódott meg bennem: mi a művészet, ha nem ez?
Öt ember produkciója… A zseniális szövegek Kiss Judit Ágnes költőnő gondolataiból születtek, és ihlették méltó társként a zenét Fűri Anna által. A szerzőpáros munkája érintette meg Malek Andrea előadóművészt annyira, hogy a gondolat tetté válva útjára indítsa a Vadon NŐ darabot, melyet Lakatos Róbert érzékeny brácsázása kísér, férfias ellenpontot adva a Malek Andrea érett és igen kifejező előadásával és a Fűri Anna zongorajátékával előhívott érzelmek kavalkádjának. A sok, zeneileg igen változatos dalból Jantyik Csaba értő-érző rendezése hívta életre a „történetet”, a női létet, a párkapcsolatok lélektanának női oldalát, azokat az érzelmeket, melyeket a közönség női tagjai kacagva könnyeztek meg. A férfiak pedig ujjongtak.
Nem vitás, a darab mindenkinek ajánlható. Sokféle érzelmet hoz elő: a boldog nosztalgiát, keserédes emlékeket, a szakítással járó kínlódást, az alkotói lét kérdéseit, a szexuális felindultságot, a megbotránkoztatást, a lét kérdéseit, a szerelmet, a fájdalmat, a vágyat, az anya-lánya kapcsolat hullámait, és mindazt, amit a közönségből képes kiváltani… Az érzelmi hullámvasúton ülve szinte észrevétlenül röppent el az a majd másfél óra, és a végén nem értettük, miért volt ilyen rövid.
RA
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.