Amikor meghallottam egy ismerősömtől, hogy Yanni Budapesten fog koncertezni, rögtön átfutott a fejemen, hogy milyen jó lenne élőben is megnézni azt, akinek csodálatos, meditatív dallamai annyi szépet adtak.
Aztán persze rögtön jött a "józan" ész: na most pont koncertekre van időm... Szóval, program ugrott...
Aztán a koncert előtt 2 nappal csodaszerű történt: kaptam 2 jegyet (nagyon-nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, Bálint! :)).
Ekkorra már eldőlt: megyek!
A baráti csapat összegyűlt, a koncertkezdés előtt pár perccel sikerült is a helyszínre érni. Igazi nemzetközi közönség gyűlt össze Yanni tiszteletére, akik nagyon kulturáltan foglalták el helyüket, vásároltak még a büfében...
Az egész légkör egy visszafogottan izgatott várakozás, és valami csodálatos nyugalom keveredése volt.
Majdnem pontosan kezdődött a koncert - ez a fegyelem végig megmaradt a koncert alatt.
És igazából az első pár szám csalódás volt - nem volt hangulat. Elkezdtek játszani néhány ismerős dallamot, és ennyi.
Maximális profizmussal.
Nagyon fegyelmezetten.
De valami hiányzott.
Talán a harmadik vagy negyedik dalnál sikerült áttörni ezt a kezdeti furcsa állapotot. Segített, hogy elhangzott az édesanyjának írt dal, egy nagyon megkapó bevezetéssel előkészítve, egy aranyos szerelmi vallomás egy rajongótól, majd a hangszerek szólóit tartalmazó dalok, illetve a nagyon gyönyörű áriákat tartalmazó darabok.
Innentől már annyira pörgött az este, hogy nagyon hirtelennek érződött a vége.
És nagyon kevésnek az az egy ráadásdal (One Man's Dream).
Elég sokat jegyzeteltem a koncert alatt, főleg azért, mert emlékezni szerettem volna a gondolataimra. Néhány közülük:
- A szólók után indult be igazán a koncert... Egymást pörgették fel a zenészek... Nagyon nagy élmény volt ezt átélni, és hallani a zenészek bravúros játékát. Ki kell emelnem a két hegedűst és a csellistát, akiknek a szólói majdnem felülmúlták a szopránok áriáit. :) És az az igazán elbűvölő a darabokban, hogy szinte minden hangszerre egyformán esett súly a koncert alatt, de az egyensúly, a harmónia megőrződött.
- Yanni zenéjéből árad az életigenlés.
Amikor egy-egy bravúrosan megírt számát halljuk, el sem lehet képzelni, hogy mennyi hangszer és mennyi ember munkája van benne.
- Yanni két napig tanulta kimondani: Jó estét, Budapest! és Köszönöm.
- A koncerten részt vevő zenekar és énekesek nagyon is megérdemlik, hogy ismerjük a nevüket:
Alexander Zhiroff - cselló
Benedikt Brydern - hegedű
Charlie Adams - dob
Dana Teboe - trombita
Gabriel Vivas - basszusgitár
James Mattos - francia kürt
Jason Carder - harsona
Lauren Jelencovich - énekes
Lisa Lavie - énekes
Mary Simpson - hegedű
Ming Freeman - billentyűk
Samvel Yervinyan - hegedű
Sarah O'Brien - cselló
Victor Espinola - hárfa
Yoel Del Sol - ütősök
(forrás: www.yanni.com)
A váratlanul véget érő varázslat után a koncert végére ülőhelyeiket elhagyó, és a színpad előtt tömörülő közönség a kezdeti fegyelemmel és kulturáltsággal hagyta el a helyszínt.
Még arcomon boldog mosollyal intettem búcsút barátaimnak, és hazafelé igyekezve még láthattam az est sztárjának elsuhanó limuzinját (mivel az egyszem volt a helyszínről kihajtó autók közül, gyanítom csak, hogy őt szállíthatta).
Aztán amikor napok múlva is felmerült, hogy ki mit csinált a hétvégén, meglepődtem, hogy amikor áhítattal elejtettem a "Yanni-koncerten voltam" mondatot, legtöbbször zavaros tekintet és egy kérdés fogadott: "Ki ni???"
Majd persze föl lettem homályosítva: igaz, hogy Yanni világsztár, de Magyarországon átlag 10 emberből 1 ismeri, merthogy világsztár és nem celeb...
Ezért kicsit utánaolvastam, hogy azért mit érdemes tudni róla. Íme, néhány tény:
- Karizmatikus görög születésű előadó, nagyon profi, tehetséges zenészcsapattal. New Age zenészként emlegetik, de ő jobb szereti a "kortárs instrumentális" meghatározást.
- Autodidakta zongorista, zeneszerző.
- 14 éves korában 50 méteren nemzeti csúcsot döntött gyorsúszásban.
- Óriási és masszív rajongótábora van világszerte.
- A 10 hónapos, több mint 60 koncertes Truth of Touch albumot népszerűsítő turné egyik állomása volt Budapest.
- Az új album létrejöttében közreműködött ifj. Malek Miklós is.
- Többször jelölték Grammyre.
- A világ második legnézettebb zenei videója volt az 1993. szeptember 23-ai Yanni Live at The Acropolis koncertje. (7 millió másolatot adtak el belőle.)
Szóval ez volt Yanni, és az a koncert, amiről nem is hittem, hogy átélhetem. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.