Nemrég az ország nyugati részén jártam. Az út hosszú volt, szóval sok gondolatom támadt. Az egyik legérdekesebb az volt, hogy megállapíthattam:
-míg autóvezetői pályafutásom kezdetén sok félelemmel megküzdve kényszerítettem magam a volánhoz, tudván-tudva (de leginkább nagyon remélve), hogy a kitartás meghozza majd a gyümölcsét,
- három év a magyar utakon, ebből napi pár óra a fővárosi közlekedésben tényleg "csodát" tett,
- mára szinte alig várom, hogy autóba ülhessek, és haladhassak! :)
És: már nem zavar, ha egy még ismeretlen városban kell boldogulnom. Megoldom!
A tanulságom annyi volt: a jó vezető szerintem az, aki tudja, hogy hova akar eljutni, és azt is tudja, hogyan, és ha bármi adódik az úton, nem áll félre a kezét tördelni, hogy ezt nem tudhattuk előre, hanem rugalmasan és gyorsan betervezi a módosításokat, és halad tovább, az adott helyzethez mért legjobb úton haladva.
Ugye, hogy ugye?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.