La piel que habito / The Skin I Live In / A bőr, amelyben élek
Ma este sikerült megnéznem...
Igyekeztem elvárások, előítéletek nélkül, nyitottan ülni a mozivászon előtt, és várni, hogy Almodóvar (már a neve is milyen beszédes magyarul: álmodó vár :)) újra magával vigyen színes, szenvedélyes, hihetetlenül valóságos hatású világába.
A vége az lett, hogy sokkolt, hogy nem sokkolt... De hazafelé autózva még éreztem, a filmvászon a szemem előtt lebeg...
A mindenképpen többszörös nézésre "ítélt" alkotás sok-sok gondolat/kérdés keringőzését váltotta ki a fejemben:
- Ki mondhatja el magáról, hogy "normális"? Egyáltalán létezik még ez a fogalom?
- Mitől nő a nő?
- Amint felvállalja a nő a nőiségét, meg kell ölnie a férfit? (Ez rendszeresen visszatérő motívum Almodovar filmjeiben.)
- Beszédes szemek: nem is kellenek szavak, a szem mindent elárul. Figyelj oda!
- Amikor megteszel egy hosszú utat, miért az minden vágyad, hogy visszatérj a kezdeteidhez? Mit vársz attól, ha megteszed?
A film megnézése után pláne kíváncsi vagyok a könyvre (Thierry Jonquet: Tarantula).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.